Leírás
Jelen kötet főcímadása azt hivatott jelezni, hogyan lehetséges az emberi tényezőből, annak mikroszférájából kiindulva, mégis a kor társadalmi elvárásainak kontextusában globálisan vizsgálni a századforduló idején élt két meghatározó férfi pedagógus, Gyertyánffy István és Imre Sándor, valamint az őket körülvevő női értelmiség egodokumentumainak értelmezésével a nők korabeli lehetőségeit a tanulás világában. Érintve szakmai életük egy-egy aspektusát, a könyv fókuszában mindvégig ismert nemzetnevelés-fogalmuk eddig feltáratlan részletei, a nőneveléssel, nőképpel és a feminizmus hazai megjelenésével foglalkozó nézeteik állnak. A lánynevelés hosszú évezredek után ebben az időszakban kezdett Magyarországon nagyobb teret nyerni, megnyíltak a hazai egyetemek kapui is, így például Hugonnai Vilma (1847-1922) első magyar orvosnő 1896-ban végre engedélyt kapott a csaknem húszéves zürichi oklevelének elismertetésére. A női kérdés ügyét elősegítették a Nyugatról jövő reformpedagógiai mozgalmak, de hazai meggyökeredzésükben szerepet játszottak a kor jelentős férfi és egyre inkább női gondolkodói is; legfőképpen (oktatás)pedagógusok, írók és újságírók. A két férfi szakmai levelezésének és kapcsolati hálójának köszönhetően a nőnevelés ügyét támogató közeg először kisebb, majd nagyobb sikereket ért el a feminista törekvések gyakorlati megvalósításában, emellett több esettanulmánnyal bizonyítható, hogy tanítványaik később miként vitték tovább ez irányú nemzetnevelési terveiket.




