Kötésmód: puhatáblás
Még szerencse, hogy Erlend Loe nem tartozik ezek közé. Új könyvében az idős Giaever földi élete utolsó napjait arra használja, hogy beavassa fiát a család történetébe, valamint olyan fontos dolgokba, mint a trágyavilla, a cinkegolyók vagy a díszpárnák, de komolyabb témákról is értekezik: a klímáról, a nőkről és a halálról. A legfőbb mégis a szomszédos birtokon élő Iunker családdal fennálló, nyolcszáz éves konfliktus. Giaever nem akar úgy távozni ebből az életből, hogy a szokások és hagyományok, a tudás, az életbölcsesség és a Iunkerek iránti gyűlölet ne szálljon tovább a következő generációra.
A szerző sajátos ,,füveskönyvében”, ezúttal rengeteg humorral, egy csipetnyi öniróniával és a sorok között megbújó tragikummal fűszerezve mesél arról, amit a világról tudni kell.
Könyörtelen egy rendszer. Itt jár-kel az ember éveken át, beszélget, jól elvan, fogókat meg egyéb földi javakat gyűjt, aztán egyszer csak mindent itt kell hagynia. Szép kis rend, mondhatom.
