Leírás
Franciaország német megszállásának idején, 1940-ben Szabó Zoltán író (1912-1984) Párizsban volt ösztöndíjas. A közeledő német csapatok hírére milliós menekülthullám indult el dél felé, velük a magyar író, kerékpáron. Erről az exodusról, a francia nemzeti összeomlásról, a „Grand Nation” vereségéről tudósít esszénaplója, és vizsgál számunkra, magyarokra nézve is égető sorskérdéseket a tragikus események tükrében. – „Mintha valami különös, nem ismert hatalom árnyéka vetődött volna a városra, valami óriásé, aki acélcsizmában, kezeiben a görög istenek villámainak másaival, semmit sem sietve, de semmit sem késve, lassan, nyugodtan, félelmes nyugodtan közeledik a város felé… Mintha a kedves és ismerős, kőből rakott párisi táj elmozdult volna és megingott volna, az Eiffel, a Panthéon, az obeliszk és a diadalív megdőltek volna, elvesztették volna egyenes és büszke helyzetüket, mint egy süllyedő hajón az oly szilárdnak látszó kémények és árbócok.”
