Kötésmód: keménytáblás, cérnafűzött
Zenészéletút-interjúkat olvashatnak, olyan életutakat, amelyek jelentős részét erősen befolyásolta a szocialista kultúrpolitika: ki kapott ORI-engedélyt; kinek jelenhetett meg lemeze; ki utazhatott Nyugatra; kinek neveztették át a zenekarát felsőbb utasításra; kit csuktak le egy ártatlan performansz miatt; kiről jelentettek; ki turnézhatott a „baráti országokban”; milyen dal nevezését fogadták el a táncdalfesztiválra és mit utasítottak el; hogyan büntettek egy zenekart, ha disszidált az egyik tag és még sorolhatnám. Számos történet átcsúszik a rendszerváltozáson túlra, ezeknél igyekeztem a zeneipart érintő átalakulásokra is figyelni.
A könyv végére szinte azt fogják érezni, hogy ebben a (hős)korszakban, mint valami furcsa poptörténeti mitológiában, minden és mindenki összekapcsolódik, és az út végén mindig Erdős Péter áll.




