Leírás
„Ércnél maradandóbb”, mondjuk közhelyszerű módon, Horatiust követve egy szellemi hagyományra, kivételes emberek hatására, ami ugyanakkor olyan szimbólumokban, mint a diadalívek, a mauzóleumok, az emlékhelyek, a panteonok vagy a síremlékek, nagyon is ideológiai cél hordozói gyanánt tárgyiasulnak. Jelen kötet címe arra a különös útra utal, ami egy dokumentum és egy monumentum között áll fenn, és ami, mintegy a történeti emlékezet két oszlopa közé feszített hídon, a múlt felé közlekedve, új szempontú megoldásokat keres.
Rákóczi István (Budapest, 1957) történész, irodalomtörténész. Az ELTE BTK Romanisztikai Intézet Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszékének volt vezetője, professor emeritus, jelenleg vendégoktató a Portói Egyetemen és tanár a Szent Pál Akadémián. Kollégái szerint „luzofonista”: a portugál nyelvű országok történelmének, irodalmának, sokszínű kultúráinak és vallásainak nemzetközileg elismert kutatója.
Rákóczi István (Budapest, 1957) történész, irodalomtörténész. Az ELTE BTK Romanisztikai Intézet Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszékének volt vezetője, professor emeritus, jelenleg vendégoktató a Portói Egyetemen és tanár a Szent Pál Akadémián. Kollégái szerint „luzofonista”: a portugál nyelvű országok történelmének, irodalmának, sokszínű kultúráinak és vallásainak nemzetközileg elismert kutatója.




