Változó képletek – Új(abb) szerek: kihívások, mintázatok Akciós ár

A dizájnerek megjelenése okozta shock ijesztően hasonlít a rendszerváltás után megjelenő klasszikus illegális drogok okozta zűrzavarhoz. A probléma akkor is felkészületlenül érte a lakosságot, „szakma” pedig még nem annyira létezett. Igaz, az ENSZ segítette a rendszerváltott közép-kelet európai országokat a felzárkózásban, képzéseket szervezett, szakembereket utaztatott, szakirodalmakat tett hozzáférhetővé. És lassan kialakult egy szolgáltatói rendszer, mely képes lett adatokat gyűjteni és szolgáltatni, elérni a klienseket, ártalmat csökkenteni, kezelni, kapcsolatban lenni.

Azóta az Európai Unió tagja lettük. A fejlett világhoz tartozunk. És mégis. Zavarodottan szemléljük a helyzetet, tanácstalanok vagyunk, és mivel nincsenek összehangolt, központilag finanszírozott hatékony intervenciók, nincsenek modell értékű jó gyakorlatok – sem kereslet-, sem kínálat-csökkentési oldalon – leginkább a probléma elbagatellizálása történik. Pótolhatatlan évek múltak el. Nincs elegendő epidemiológiai adatunk, nincsenek a speciális populációra vonatkozó átfogó kutatások, nehezen érjük el a problémás használókat, nehezen csalogatjuk be őket a kezelő intézményekbe és még nehezebben tartjuk őket ott, miközben a rehabilitációs intézetek többsége szintén kevéssé alkalmas a túl fiatal, túl gyorsan nagyon mélyre menő, ismeretlen szereket használó, súlyos szomatikus és pszichés tünetekkel bíró dizájneresek kezelésére, és inkább visszasírják a „régi heroinistákat”. Természetesen a használók jelentős többsége túljutott dizájneres korszakán, és megúszta. Nem rajta múlt, és nem is rajtunk. És persze vannak, akik nem úszták meg…

A MAT fontosnak tartotta a 2016 decemberében megtartott tanácskozás anyagát e kötetben megjelentetni, hiszen vannak egyéni kezdeményezések, jó gyakorlatok, nemzetközi kutatások, melyek hasznosak lehetnek a tenni akaróknak. Fontos, hogy minél több szakember rendelkezzen pontosabb információkkal és legyen képes hatékony intervenció megtervezésére, végrehajtására. Észre kell vennünk, hogy hatékony beavatkozás csak szakmai-, szakmaközi együttműködésekkel valósulhat meg. Észre kell vennünk, hogy az ellátási spektrum a prevenciótól a reszocializációig tart, ahol lépésről lépésre tanácsos haladni. És észre kell vennünk a másikat – a klienst és a szakembert egyaránt -, hogy tisztelnünk kell egymás munkáját, küzdelmeit, mert senkinél nincs a „bölcsek köve”, alulról kell építkezni, és egymásra vagyunk utalva.
(Dr. Szemelyácz János)