Leírás
Például egy távirat Duško javítóintézetben nevelődött unokanővérének, Alžbetának az érkezését jelzi. Duško és apja, a Sírásó kerek öt éven át várják minden pénteken a peronon, de nem jön. Végül egyszer csak kinő a földből, és kijelenti, hogy öt éve bocsátották el, de túlment. Ennyi.
Itt veszi kezdetét a végtelen presztízsharc és plátói vonzalom az unokatestvérek között, Duško számára az első szenvedély, melynek izgalmát tragikus háttértörténetek fokozzák. A morbiditás e felső oktávja mellett ott az alsó is: ha a sírásó családnak éppen felkopik az álla, anyuka azért imádkozik hosszasan az Úrhoz, könyörüljön már meg egy szerencsétlen emberen s vegye magához. Micsoda fellélegzés egy ilyen család számára, ha végre megszólal a lélekharang!
A mű külön pikantériája számunkra, hogy a sírásó család legközelebbi barátját, egyben a regény kulcsszereplőjét, a koporsókat faragó Fidibust a Magyar névvel illetik, a magyar aranycsapat iránti olthatatlan rajongása miatt.
„Nem értettem, nem fért a fejembe, hogy temetőnk miért nem lehet a falu közepén, az élet középpontjában, ha egyszer ott lehet az iskola, a hentesüzlet, a csemegebolt, a zöldséges, a vegyeskereskedés, a fodrászat, a tanács, a mozi és hasonlók – az örökkévalóság szempontjából csupa efemer intézmény. Ám legyen! Minket nem zavar, hisz mindig introvertált, elmélyült emberek voltunk, mesterségünkben törvényszerű a filozofálásra való hajlam – mondja nagyapa. És én adok nagyapa szavára. Mind a mai napig.”
DUŠAN MITANA (1946) szlovák író, költő, esszéista, tévé- és filmforgatókönyvek szerzője. Magyarul eddig megjelent regényei A játék vége és a Gondolat Kiadó gondozásában napvilágot látott Jelenés óta nem kérdés, hogy Mitana miért válhatott több nemzedék számára is a szlovák irodalom kultuszírójává. A Nálunk a temetőben című emlékirat-paródia narrátora ugyanolyan kendőzetlenül és frappánsan fogalmaz, mint ahogy azt az író korábbi könyveiben megszokhattuk.
