Csak ma Saljapin

„A teremtés remeke – írta Saljapin-nekrológjában Tóth Aladár. Aranykori jelenség a XX. század kegyetlen vaskorában. Zseni, kinél különbet talán sohasem ismert az operaszínpad.” „Saljapin művészete – a maga töretlen egységében – egyenes továbbvirágzása volt az orosz nép szenvedélyeinek, álmainak, vágyainak, örömeinek, bánatainak. És hangja, ez a páratlanul egyéni, meleg, hatalmas, kifejező árnyalatokban kimeríthetetlenül gazdag bariton – olyan magától értetődőn, olyan közvetlenül oldott meg minden problémát, mintha csak egy iskolát ismert volna: magának a Természetnek iskoláját. Ritmusa, dallammintázása olyan szabad volt, és szabadságában olyan egész, harmonikus, mintha a tengerek és erdők zúgása, az ég zengése vagy a szellők sóhajtása lett volna zeneakadémiája. Ilyen előadóművészet már szinte az alkotóművészettel határos.”
A magyar közönség régóta várja e páratlan népszerűségű nagy művész életrajzát. Ezért örömmel nyújtjuk most át M. O. Janovszkij, oroszul 1972-ben megjelent, sok eredeti dokumentummal színesített, Saljapin híres szerepeit is elemző, érdekes munkájának fordítását.
Kiegészítésként Komár Pál írását közöljük „Saljapin és Magyarország” címmel.