Kötésmód: kartonált
Freyer fordulatos szellemi pályát futott be, amibe ugyanúgy beletartozott az „új emberség” keresése az expresszionizmus által átitatott szellemi közegben a húszas évek elején, mint később a nemzetiszocialista rendszerrel való részleges együttműködés, majd az abból történő mély kiábrándulás is a harmincas évek második felében. Az utópiák történetét bemutató jelen kötet is már e kiábrándulás időszakában született.
Freyer szerint az utópia egy termékeny gondolatkísérlet, amelynek „története a sekélyesség és a mélység, a komolyság és a jelentéktelenség minden elképzelhető fokozatán áthaladt”.
Ernst Blochhal szemben azonban ő nem tekintette az utópiát határátlépésre irányuló vágynak, amely így nem is alapozhatja meg a tervdiktatúrába átvezető lépést. Saját szavaival „az utópisztikus célokkal igazolt erőszak nem egyéb, mint a terror fogalmának a meghatározása”.
