Kötésmód: keménytáblás
– A szellemlabirintusról? – kérdezett vissza helyesbítőleg. – Nem sokat. Úgy tartják, nincsenek falai, és bárhol lehet bejárata. Az ember egyszer csak benne találja magát.
– És hogyan lehet kijutni belőle? – kérdeztem.
– Csak el kell mondani egy alkalmas imát – válaszolta.
Mosolyogtam magamban.
– És aki nem tud imádkozni? – kérdeztem, merthogy én nem tudtam.
Hirtelen meg kellett kapaszkodnom a csónak két peremében, mert vad örvénybe kerültünk, a folyó lassú sodrása ellenére. Erősen billegve körbefordultunk egypárszor, miközben ő kiemelte az evezőket a vízből. De mindjárt megállapodtunk, és evezett tovább.
– Mindenki tud – mondta, mintha mi sem történt volna. – Mindenkinek van egy imája, amit csak ő tud, csak ő tudhat, és ami csak őrajta segíthet. Ha segíthet.
– Mit lehet még tudni a labirintusról? – kérdeztem.
– Hogy talán csak legenda – felelte egy halvány, talányos mosollyal.
Csakhamar partot értünk. Búcsúzóul jó szerencsét kívánt.”
(A szellemlabirintus)




