Leírás
A naptárnapló egy új műfaj, de nem elsősorban iro-dalmi, hanem életmódbeli műfaj.
Ez vélhetően első hallásra nem egészen világos, márpedig ennek megértése a legfontosabb.
Miről van szó?
Fiatal civilizációnk sokat adott az embernek, de még nem jutott arra a szintre, ahol az lenne a termé-szetes, a „norma”, hogy „minden ember fenség”. A „norma” ma még az, hogy az ember – kevés kivétel-lel – alattvaló. Formálisan és közerkölcsileg már nem elfogadott, hogy legyenek jogfosztott rabszolgák, szolgák, adósszolgák, jobbágyok (bár az „érinthetet-lenek” száma még sok millióra, százmilliókra tehető, és ennél is többen vannak a jogfosztottak, kiszolgál-tatottak, mély szegénységben élők).
A dráma az, hogy a többi, formálisan szabad ember többségének nincs megtanítva, nincs megmu-tatva, nincs lehetővé téve, hogy szabad szellemként, szabad szuverén egyéniségként éljen. Az „isteni” Arisztotelész is „beszélő állatoknak” minősítette a rabszolgákat. Ideje belátni és kimondani, hogy fiatal, még „kissé” barbár civilizációnk még mindig dresszí-rozott állatoknak tekinti a tömeget. Majmoknak, ku-tyáknak, barmoknak, szamaraknak, az esettől füg-gően.
Egyre sürgetőbb a civilizációs-antropológiai for-radalom, mert az emberiség megmentése meghalad-ja a 36 igaz ember képességét.
Ez vélhetően első hallásra nem egészen világos, márpedig ennek megértése a legfontosabb.
Miről van szó?
Fiatal civilizációnk sokat adott az embernek, de még nem jutott arra a szintre, ahol az lenne a termé-szetes, a „norma”, hogy „minden ember fenség”. A „norma” ma még az, hogy az ember – kevés kivétel-lel – alattvaló. Formálisan és közerkölcsileg már nem elfogadott, hogy legyenek jogfosztott rabszolgák, szolgák, adósszolgák, jobbágyok (bár az „érinthetet-lenek” száma még sok millióra, százmilliókra tehető, és ennél is többen vannak a jogfosztottak, kiszolgál-tatottak, mély szegénységben élők).
A dráma az, hogy a többi, formálisan szabad ember többségének nincs megtanítva, nincs megmu-tatva, nincs lehetővé téve, hogy szabad szellemként, szabad szuverén egyéniségként éljen. Az „isteni” Arisztotelész is „beszélő állatoknak” minősítette a rabszolgákat. Ideje belátni és kimondani, hogy fiatal, még „kissé” barbár civilizációnk még mindig dresszí-rozott állatoknak tekinti a tömeget. Majmoknak, ku-tyáknak, barmoknak, szamaraknak, az esettől füg-gően.
Egyre sürgetőbb a civilizációs-antropológiai for-radalom, mert az emberiség megmentése meghalad-ja a 36 igaz ember képességét.
