Leírás
Helmut Schelsky (1912-1984) német szociológus. Élete első felében társadalomelmélettel, majd empirikus kutatásokkal, később jogszociológiával foglalkozott. Tekintélye és befolyása ellenére e könyve miatt éles támadások érték.
A kereszténység gyengülése miatt fogalmazta meg Matthew Arnold, majd Max Weber, hogy az értelmiség veszi át a papság szerepét, ami elsősorban a világ értelmezése. Ezt egészítette ki Trockij népszerűvé váló állítása, miszerint a tudáselit az új uralkodó osztály. A téma főleg 1968 után a nyilvánosságot és egyetemeket eluraló baloldali értelmiség kritikájává vált. Irodalmi ábrázolása Malcolm Bradbury A történelem bizalmasa című regénye. A kötet szerint a baloldali értelmiség az emancipatorikus és egalitárius retorikája ellenére, sőt ennek révén egy gnosztikus uralkodó osztállyá vált, amely a megváltást jelentő jövőre vonatkozó ígéreteivel igazolja uralkodó helyzetét. Így mentesül a munka alól, amit a lenézett és felszabadításra váró mások végeznek el. Másrészt folyamatosan küzd az autonómiájáért, azért, hogy csak ő ítélhesse meg saját teljesítményét.
A szerző elsősorban a baloldali értelmiség és a frankfurti iskola szociológusainak helyzetét elemzi, akiket egyszerre tekint új uralkodó osztálynak és új papságnak. A könyv utolsó nagy fejezete az Antiszociológia címet viseli. A kritikus írásra a „kritikai” szociológusok heves támadásokkal és a szerző kirekesztésével válaszoltak. A baloldal gyorsan és könyörtelenül bosszulta meg a szerzőt.
A kereszténység gyengülése miatt fogalmazta meg Matthew Arnold, majd Max Weber, hogy az értelmiség veszi át a papság szerepét, ami elsősorban a világ értelmezése. Ezt egészítette ki Trockij népszerűvé váló állítása, miszerint a tudáselit az új uralkodó osztály. A téma főleg 1968 után a nyilvánosságot és egyetemeket eluraló baloldali értelmiség kritikájává vált. Irodalmi ábrázolása Malcolm Bradbury A történelem bizalmasa című regénye. A kötet szerint a baloldali értelmiség az emancipatorikus és egalitárius retorikája ellenére, sőt ennek révén egy gnosztikus uralkodó osztállyá vált, amely a megváltást jelentő jövőre vonatkozó ígéreteivel igazolja uralkodó helyzetét. Így mentesül a munka alól, amit a lenézett és felszabadításra váró mások végeznek el. Másrészt folyamatosan küzd az autonómiájáért, azért, hogy csak ő ítélhesse meg saját teljesítményét.
A szerző elsősorban a baloldali értelmiség és a frankfurti iskola szociológusainak helyzetét elemzi, akiket egyszerre tekint új uralkodó osztálynak és új papságnak. A könyv utolsó nagy fejezete az Antiszociológia címet viseli. A kritikus írásra a „kritikai” szociológusok heves támadásokkal és a szerző kirekesztésével válaszoltak. A baloldal gyorsan és könyörtelenül bosszulta meg a szerzőt.
