Részlet a műből:
„Lovasok lökdösődnek, a fülledt, zsúfolt sokadalomban görbe szablyák villanak, tatár nyilaktól tüskös hercegi zászlók hajolnak földig. Gyolcsingek, feketék a vértől, nyílsebezte, borotvált fejek, hadiszekercék szabdalta pajzsok, hanyatt fekve vergődő, felszakított bendejű ló. Por, üvöltés, halál.
És amikor az oroszok már alig bírják visszaszorítani az ellenséges lovasságot, elővágtat az erdőből Bobrok pihent tartalékezrede, alig érve a földet, a csatamezőre viharzik, rácsap a tatárokra, szorongatja őket, már üldözi is visszafelé a mezőn, vörös zászlók röppennek a fehér lovasok fölé, és özönlik vissza lovastul, sűrű porfelhőben, a rajtaütéstől megzavarodott ellenség…
Kulikovo holttestekkel beteregetett mezeje mintha ájultan elzuhanna: az éjszaka sötétjébe hanyatlik.”
