Leírás
Karády Anna gazdagon illusztrált meséjében egy varázslatos világ elevenedik meg, ahol különös állatokkal találkozhatunk egy mágikus földön, Agriában.
,,Itt mindig sütött a nap, soha sem volt éjszaka, és az itt lakók nem láttak még soha esőt vagy havat.
A rét melletti erdőben beszélő fák álltak, melyek árnyékában az állatok mohaágyakon pihenhettek meg, ha elfáradtak a játékban. Agriában ugyanis nem voltak emberek, csak állatok, akik barátságban éltek egymással.
Még az oroszlán és a nyúl is barátok voltak, senki nem ette meg a másikat, és mindenki értette a másik beszédét. A rét és az erdő között egy különleges folyó kanyargott, a neve Lux volt. A víz egyszerre folyt felfelé is és lefelé is, a mederben mindenütt habos tetejű örvénypamacsok táncoltak…”
,,Itt mindig sütött a nap, soha sem volt éjszaka, és az itt lakók nem láttak még soha esőt vagy havat.
A rét melletti erdőben beszélő fák álltak, melyek árnyékában az állatok mohaágyakon pihenhettek meg, ha elfáradtak a játékban. Agriában ugyanis nem voltak emberek, csak állatok, akik barátságban éltek egymással.
Még az oroszlán és a nyúl is barátok voltak, senki nem ette meg a másikat, és mindenki értette a másik beszédét. A rét és az erdő között egy különleges folyó kanyargott, a neve Lux volt. A víz egyszerre folyt felfelé is és lefelé is, a mederben mindenütt habos tetejű örvénypamacsok táncoltak…”
A címszereplő Dárió – a lovacska – egy nap elkóborol barátaitól, és rájön, hogy a nagy vízesésen túl létezik egy másik világ… Az emberek világa.
A bátor lovacska pedig a fejébe veszi, hogy megismerkedik Mátéval, az embergyerekkel…
Vajon létezik átjáró a két világ között?
A mesét látványos képek kísérik – legyen szó a bölcs bagolyról, beszélő fáról vagy a mágikus agancsú aranyszarvasról.
A különös fantáziavilág életre kelti a gyermekek képzelőerejét, elrepítve őket egy szívmelengető történetbe.
