Hód és a ZX-7 Azonnali szállítás

„Zimmer elégedetten kuncogott magában. Pár lépésre a kertkaputól mégis rossz előérzete támadt. Mintha a nevét hallotta volna. Hirtelen megtorpant: most már tisztán hallotta a halk hangot.
– Herr Zimmer?
Meglepetten fordult oldalt. Mintegy kartávolságra tőle, a széles törzsű akácfától egy árnyék vált el. Csak a körvonalait látta. Akaratlanul is hátralépett.
– Tessék? – fürkészte a sötétet.
– Herr Zimmer? – ismételte meg a kérdést az árny.
És ő elkövette a végzetes ballépést:
– Én vagyok…
A sötétből lángnyelv villant, és Zimmer Lajos üres zsákként rogyott a földre. A lövés hangját követő csendbe futó léptek zaja és kiabálás keveredett.
– Ott szalad, a fák mellett! – ordította a ballonkabátos férfi. A másik futásnak eredt a túlsó járdán a megadott irányba.
Ismét lövés dörrent…
A futó alak felbukott, majd a kerítés tövéhez vonszolta magát, és két lövést adott le a közeli utcasarok irányába.
Ballonkabátos társa a másik oldalon tapadt a falhoz, és az ő kezében is fegyver villant.”