Kötésmód: keménytáblás, védőborítóval
a grabancunknál fogva
beemelnek a harcba, és kérik:
ne legyen arcunk,
jég legyen a szívünk,
egy kézzé olvadjon
mindannyiunk keze.”
Különös könyv, olvasható regényként és olvasható versek gyűjteményeként, amelyből történetek bontakoznak ki. Hat szereplő lírai monológjai, halljuk és látni véljük őket, oratórium a színpadon. Az üres tér magánya, mindegyikük maga elé beszél, csak az arcok világítanak, mint pontszerű fények a sötétben.
Verssorokba tört mondatok, fájdalomszilánkok: a Délvidék tragikus történései 1920-tól 2020-ig, száz év, szétfutnak és egymásba érnek. Változó országhatárok és örök hontalanság, idegenné vált saját és sajáttá vált idegen. Kegyetlenség és kiszolgáltatottság, szépség és szomorúság, erőszak és szerelem. Történeti olvasókönyv, melyből a kisebbségi lét fájdalma szól, annak az embernek a hangján, akinek saját országában sem adatik meg, hogy otthon érezze magát.
Szajbély Mihály
Terék Anna, költő, pszichológus. 1984-ben született Topolyán, Vajdaságban, Jugoszláviában. 2003 óta Budapesten él és dolgozik. 2019-ben Sziveri-díjjal, 2020-ban Füst Milán-díjjal tüntették ki.
