Leírás
A könyv borítóján lévő fényképről Bohus Magda fényesen okos tekintete néz a kamerába, humor bujkál benne, de egy ragadozó madár figyelme is. Az okossága, szépsége. A fanyar humora. A szigorúsága. „Egy kutyát túl is kell élni.” A tekintete, amikor 2001-ben a Moszkva téren összefutottunk, és Simon Balázs friss halálhíréről beszéltünk. Ebből a könyvből meg-tudtam, mennyi heroizmus volt az életében. Igazságtalanul sok. Még ha azt írja is egy 1957-es levélben: „Hogy mi itt annyit szenvedünk, az alkalmasabbá tesz bennünket a mélyebb és magasabb befogadására.” Miért nem elég vagány nőnek lenni, mint Bohus Magda volt, kiváló képességekkel és műveltséggel tanítani, élni értelmiségi módjára? Miért nem elég annyit szenvedni, amennyi megedzi az embert? Mesterházi Mónika * „Olyan ez, mintha elszórt vasszemeket gyűjtenék össze egy mágnessel. Mintha kezdettől fogva egy láthatatlan mágnes, Magdi néni hívása vonzana, húzna befelé az életébe, hogy aztán visszaadjam őt másoknak egy könyv lapjain keresztül. Izgalmas nyomozás. Folyton találok valamit, ami meglep, aminek a kutatása felvillanyoz” – írta Illés Klára, az egykori tanítvány, munkája kezdetén. „Kedves Klári! …Igen figyelemre méltó életút, pontos kordokumentum. …Azt hiszem, minden dokumentum közlésre való, nemigen láttam olyat, amit rövidíteni kéne – még a banális papírok is jellegzetesen korfestőek.” Závada Pál „Szia Klári! …Elolvastam a könyvet. Nemcsak szép emléket állítasz tanárodnak, hanem egyben belehelyezed őt a történelmünkbe is. Barátsággal: Misu” Vajda Mihály
