Kötésmód: flexi
(Ferenc pápa: Legyetek őrzői Isten ajándékainak!)
Horkay Hörcher Ferenc Erő és gyöngédség című könyve képekről és városokról szól. A képek – jobbára – kétdimenziós ábrázolások, a városok – szükségszerűen – háromdimenziós tárgyak. A városokat ábrázoló kétdimenziós képek: városképek. De mi köti össze a kötet esszéiben olvasható képleírásokat, „írott képeket” a városfilozófiai szövegekkel? A leírás „mestersége”. A válogatott tanulmányok tétje ugyanis az, hogy mi adható át ezekről a festményekről és a kiválasztott városokról a természetes nyelv közvetítésével,ráadásul írásban.
„Az én példaképem a művészet megszólítására már egyetemista korom óta az esszéíró nemzedék volt. Egészen pontosan: Szerb Antal, Halász Gábor, Németh László és Cs. Szabó László. Hozzájuk fordultam, ha vizsgára kellett készülnöm, hozzájuk, ha valakiről többet szerettem volna megtudni. Ők ugyanis úgy tudtak beszélni a művészetről, hogy az már bizonyos értelemben maga is művészet volt. Soha nem művészkedtek. Az érzékenységük volt művészi szintű. Hagyták magukra hatni a műveket – és nem csak irodalmi alkotásokat -, majd ezt az érzéki-esztétikai tapasztalatot próbálták meg szavakba foglalni. Szavakba, mondatokba, bekezdésekbe. És szünetekbe, hallgatásba. Ez a magyar esszéírók hagyománya, szaktudásuk egyszerűen a nyelv fölötti megbízható uralom. Ennek pedig a művekkel kapcsolatos érzéki tapasztalat a feltétele.”
(Horkay Hörcher Ferenc)
