Leírás
A szürrealizmus költészete kevesebb nyomot hagyott a magyar irodalomban, mint amennyire jelentőssé vált a korabeli európai irodalmakban, és amennyire szerves részévé vált a huszadik századi költészet hatvanas-hetvenes évekbeli megújulásának. Az Éjszakák a zenben a szürrealista vershagyomány fonalát veszi fel, részben technikai értelemben, az automatikus írás alkalmazásával, de annak is nyomába eredve, hogy valójában mit is próbált felszínre hozni a szürrealista költészet, és milyen kerülő utakon, milyen világképek felől próbálkozott. A versforma a prózaverseké, ahogy az a szürrealistáknál gyakran – ugyanakkor asszociatív szerkezetében töredezettebb, pontszerűbb, részlegesebb.
A francia szürrealisták a tudattalanról jórészt Freud nyomán gondolkodtak, és kevésbé merítettek például Jung vagy a későbbi lélektani iskolák eredményeiből, pedig utóbbiak valószínűleg jobban illeszkedhettek volna elképzeléseikhez. Déry Tibor, Németh Andor, Illyés Gyula és mások a húszas években merítettek a szürrealista motívumrendszerből, de próbálkozásaik jórészt elszigeteltek maradtak saját életművükön belül is. Ma azok a szövegeik tűnnek legsikerültebbnek, ahol egy saját mitológiát hoztak létre (Déry felhőállatai, üvegfejű borbélya, Németh Andor tehénfigurája a Fekete csillagban), amely több versüket is átszőtte.
2006-os verseskönyvében, a Vidrakönyvben a szerző ugyancsak egy (addig nem létezett) mitológia létrehozásával kísérletezett, és a könyv szövegei szoros összefüggésben álltak egymással. Ennek a vállalkozásnak a továbbgondolása volt a Jung a gépteremben című kötet (2014), amely egy lépéssel tovább, a mitológiateremtések indítóokainak feltárásáig haladt a költészet eszközeivel. Az Éjszakák a zenben egy 2015-ben kezdett sorozat kötetté alakítását jelenti. Ennek újdonsága a szabadabb áramlású szöveg, illetve a korai szürrealista szövegek poétikájához közelebb kerülő, azt továbbgondoló kísérletsor. A szövegek egyenként töredékes szerkezetűek, de összességükben panorámaszerű képet alakítanak ki szürrealista mitológiájú témák, popkulturális vonatkozások és archetipikus történetek elemeiből.
A francia szürrealisták a tudattalanról jórészt Freud nyomán gondolkodtak, és kevésbé merítettek például Jung vagy a későbbi lélektani iskolák eredményeiből, pedig utóbbiak valószínűleg jobban illeszkedhettek volna elképzeléseikhez. Déry Tibor, Németh Andor, Illyés Gyula és mások a húszas években merítettek a szürrealista motívumrendszerből, de próbálkozásaik jórészt elszigeteltek maradtak saját életművükön belül is. Ma azok a szövegeik tűnnek legsikerültebbnek, ahol egy saját mitológiát hoztak létre (Déry felhőállatai, üvegfejű borbélya, Németh Andor tehénfigurája a Fekete csillagban), amely több versüket is átszőtte.
2006-os verseskönyvében, a Vidrakönyvben a szerző ugyancsak egy (addig nem létezett) mitológia létrehozásával kísérletezett, és a könyv szövegei szoros összefüggésben álltak egymással. Ennek a vállalkozásnak a továbbgondolása volt a Jung a gépteremben című kötet (2014), amely egy lépéssel tovább, a mitológiateremtések indítóokainak feltárásáig haladt a költészet eszközeivel. Az Éjszakák a zenben egy 2015-ben kezdett sorozat kötetté alakítását jelenti. Ennek újdonsága a szabadabb áramlású szöveg, illetve a korai szürrealista szövegek poétikájához közelebb kerülő, azt továbbgondoló kísérletsor. A szövegek egyenként töredékes szerkezetűek, de összességükben panorámaszerű képet alakítanak ki szürrealista mitológiájú témák, popkulturális vonatkozások és archetipikus történetek elemeiből.
