Kötésmód: puhatáblás
Indiában a korábbi időkben is létezett, és ma is fennmaradt egy szokás, miszerint a vőlegény az esküvő alkalmával talit, amulettfélét aggat körbe, és ez a nász legfontosabb, legmeghatározóbb ceremóniája.
A törökök az ezzel foglalkozó papjaikat és tudósaikat talizmánoknak nevezték, a káldeusok és perzsák tsilmena-jának hívták őket, a görögök telesmatáknak nevezték, a rómaiak amuletának. Ez a szó az amula-ból, az engesztelési edényből (szentelési üst) vagy az amolire szóból származtatható. Az amulett kifejezés valószínűleg szintén keletről került hozzánk, hiszen az arabok nevezték a köveket és a nyakukban zsinórra fűzve viselt, mondásokkal teleírt papír vagy pergamen szeleteket, hamalet-nek, fityegőnek. Ebből nagyon könnyen keletkezhetett az amulett szó, amit aztán az összes európai nyelv átvett.
A talizmán és az amulett közötti különbség, hogy a talizmánnak a jó hatásokat kell vonzania, míg az amulettnek a káros hatások elhárítását kell szolgálnia.
Akárhogy is legyen, a talizmánok használata bizonyosan Káldeából vagy Indiából került a perzsákhoz, arabokhoz, héberekhez, valamint a görögökhöz, és különböző nevek alatt terjedt el az egész világon.




