Az első csésze tea ajkamat és torkomat nedvesíti meg, a második megtöri magányosságomat, a harmadik csésze átjárja beleimet és rátalál néhány különlegesre az ötszáz kötetnyi írásjegyből. A negyedik csésze tea könnyű verítékezést okoz, – ekkor az élet minden igazságtalansága távozik pórusaimon. Az ötödik csészével megtisztulok; a hatodik csésze tea a tökéletesség birodalmába hív. A hetedik csésze – jaj, már nem bírom tovább!”
Lu T’ung Tang kori költő
