Leírás
Veronika Sikulová világában egymásnak adják a szót a szlovák és a magyar nyelvű szereplők, miközben a szerző számot vet gyermekkorával, kamasz éveivel, szüleivel. Novellafüzérében az elbeszélések egymásra épülnek, de mindegyik értelmezhető önmagában is. Mintha az olvasó egy kaleidoszkóppal játszana – folyamatosan változó fénytörésben új és új rajzolatokat vesz egy sokszínű és gazdag elbeszélői világ, és mintha a szerző azt sugallaná: elég megmozdítani valamit, változtatni a látószögön, kicserélni egy mondatot vagy szót, és a történet megváltozik.
