Leírás
Karinthy Márton 1973-tól rendezőként Békéscsabán, Pécsett, a Gorsiumi Nyári Játékokon, Budapesten a Thália Színházban, a Játékszínben, a Népszínházban és a Reflektor Színpadon, valamint a Magyar Televízióban dolgozott, majd 1982-ben társigazgatóként – Harsányi Gáborral – megalapította a Hököm Színpadot, a színházak államosítása utáni első magyar magánszínházat. 1988-tól a Hököm Színpad – mai helyére, a Bartók Béla útra költözve – Karinthy Színházként folytatta, évtizedek óta Buda egyetlen állandó kőszínházaként.
Czeiner-Szücs Anita 2010 és 2019 között készített interjúi segítségével bepillantást nyerünk az igazgató-rendező – valamint szeretett színháza – életébe, megismerjük sikereit és kudarcait, bizonyságot kapunk a színház iránti szenvedélyes elkötelezettségéről. A könyv bemutatja Karinthy Márton rendezői pályájának állomásait, részletesen megismerhetjük valamennyi színpadi és televíziós rendezésének pontos adatait, kulisszatitkait, valamint az előadások és tévéjátékok korabeli kritikai fogadtatását.
A könyv címe talán magyarázatra szorul, megfejtését Karinthy Mártontól kapjuk meg:
„- Könyveiben és korábbi interjúiban is kifejtette, hogy egész életében cipelte a karinthyság keresztjét. Bizonyítani szerette volna tehetségét, ami nem volt könnyű nagyapja és édesapja mellett. Ez az elismerés elégtétel?
– Amíg él az ember, ezt a keresztet nem tudja letenni, de ennek végső soron jó oldala is van: inspirál. De ha már a keresztről beszélünk, stílusosan úgy mondanám, fontos stáció ez utamon. Most nem leejtem, hanem még erősebben szorítom a keresztet, amit végre könnyebbnek érzek. Már büszkén tudnék őseim szemébe nézni. Eszembe jut egy karikatúra a Ludas Matyi című újságból. Ezen Karinthy Frigyes egy felhőről néz lefelé – amikor a Verpeléti útból Karinthy Frigyes út lett – és azt mondja apámnak: Na, pupák, ezt csináld utánam! Most már talán én is mondhatnám: Na, pupák…!”
(részlet a Karinthy Mártonnal 2013-ban – a Kossuth-díj átvételét követően – készült interjúból)
