1942-t írunk, a dél-olaszországi Torában mozdulatlanságba dermedt az idő: a helyi parasztok számára ez a világvégi kis falu mindennek a kezdete és a vége. Az itt élők mindent tudnak a földművelésről és az állatokról, de szinte semmit sem az emberekről…

A tizenöt éves disznópásztor, Davide látszólag nem különbözik tőlük, mégis kívülálló: meg akar tanulni írni-olvasni. A fiú egyetlen szövetségese a faluban Teresa, a kötélverő lánya, aki művelt, eltökélt és merész: mindenképpen maga mögött akarja tudni a vidéki kilátástalanságot. Folyton azt hajtogatja, hogy egy nap elhagyja Torát, és Davide pontosan tudja, hogy így is lesz.

A helyiek szűkös élete váratlanul felbolydul, amikor a fasiszta hatóságok Nápolyból harminchat zsidót rendelnek ki munkaszolgálatra, hogy segítsenek a mezőgazdaságban. Közöttük van a törékeny Nicolas és az apja, aki titokban iskolát szervez a szállásukon. Davide, Teresa és Nicolas a háborúnak köszönhetik, hogy találkoznak, ám ugyanez a háború örökre megpecsételi a sorsukat, és teljesen átrendezi a világukat is.

A füzettolvaj a maga egyszerű, mégis a szív legmélyéig hatoló elbeszélésmódjával a legjobb kortárs olasz regényekhez hasonlítható. Akik szeretik Elena Ferrante vagy Donatella Di Pietrantonio prózáját, Gianni Solla regényében sem fognak csalódni.

„Don Mariano egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha imádkozna.
– Mindannyian tudtuk, hogy nem lesz annak jó vége, ha
ideküldik őket.
– Kiket? – adtam az értetlent.
– Ebben a faluban derék népek laknak. Nem lett volna jobb Nápolyban tartani őket, egy akkora városban? Csak meg lehetett volna oldani valahogy. Én nem nagyon ismerem a
világot, nekem elég Isten szava, az teljesen eltölt, szerintem ők is derék emberek, mint mi. Nem látok semmi különbséget.
– Mi történt?
– Állatok vannak a faluban, de nem olyanok, amilyenekre te vigyázol. Egyesek abban lelik örömüket, hogy másokat bántanak, mert belekeseredtek az életbe, és csoportosan esnek
neki egy vagy két embernek.
A mondatai telibe találtak.
– Az éjszaka megverték őket.
– Lehet tudni, ki volt?
– Nem. Bárki lehetett a faluból. Csak boldogtalanok bántanak boldogtalanokat.”