Somogyváry Gyula. És mégis élünk I-II. Budapest, [1939]. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R. T. (Budapesti Hirlap Nyomdája). 243; 217 p. (A Magyar Irodalom Jelesei). 19.-26. ezer. Egészvászon. / Részlet a könyvből:
Ezt a történetet utazás közben hallottam, jó néhány esztendeje.
Akkoriban még meglátszott a vasutakon a háború utáni ínség nyoma, különösen a szárnyvonatokon.
Este indultam el egyik vegyesvonattal valamelyik alföldi kisvárosból s reggelre ígérte a menetrend, hogy elérem a fővonalat.
A kocsisor előtt lihegő kis mozdonykrampusz egész szikraüstökösöket hagyott hátra, de a sebességről meglehetősen kezdetleges fogalmai voltak.
Magam ültem a kopott, faüléses kocsiban.
Valami félálomféle bódulat vett körül a kőszénfüstös sötétségben.
Időnkint megálltunk ismeretlen nevű állomások előtt s tolatták, rángatták a vonatot. Az egyik hátullevő kocsiban néhány hízott ökör utazott ismeretlen cél felé s minden megállásnál borús sejtelemmel bőgött bele az éjszakába.
Elbóbiskoltam.
Arra ébredtem, hogy valaki nagy csattanással félretölte a fülkeajtót és két férfi botlott be a sötét kocsiszakaszba
